Noé bárkája

Noé bárkájának felfedezése

1959-ben a török légitársaság egyik pilótája sztereó képeket készített egy csónak formájú tárgyról az Ararát-hegy csúcsán, a Törökországi Geodéziai Intézet számára. Dr. Bradenburger, az Ohio Állami Egyetem professzora, a képek tanulmányozását követően arra a következtetésre jutott, hogy „Minden kétséget kizáróan ez a tárgy egy hajó. Eddigi pályafutásom során még soha nem találkoztam ehhez hasonló tárggyal sztereó felvételen”. Dr. Bradenburger egy fotogrammetria szakértő volt, aki többek között a kubai rakétakilövő állomásokat is felfedezte Kennedy elnöksége idején.

Egy amerikai kutatócsoport ezt követően egy másfél napos expedíciót indított a területre, mely azonban aligha volt elég idő bármiféle tudományos vizsgálat kivitelezésére. Dinamit segítségével lyukat robbantottak a szerkezetbe, és bár néhány fagerenda formájú kő előkerült, a következtetésük mégis az volt, hogy ez „semmi, ami régészeti szempontból érdekes lenne”. Ha ez a tárgy Noé bárkája volt, akkor megközelítőleg 4300 évesnek kell lennie, és így a fának meg kellene lennie kövesedve. Tehát a fagerenda formájú kövek felfedezése biztató bizonyíték volt. Azonban mivel az anyag nem tartalmazott évgyűrűket, a kutatócsoport arra a döntésre jutott, hogy ez nem lehet fa. De ez valóban így van? A bibliai özönvíz előtt a mostanitól nagyon különböző körülmények uralkodtak a Földön. A Biblia említést tesz arról, hogy „…mert az Úr Isten még nem bocsátott vala esőt a földre… Azonban pára szállott vala fel a földről, és megnedvesíté a föld egész színét” (1 Mózes 2:5-6). A fában található évgyűrűket az évszakos változások okozzák, tehát egy özönvíz előtti környezetben, ahol nincsenek évszakos változások, a fák sem rendelkezhetnek évgyűrűkkel. Ez pedig pontosan az, amit az amerikai kutatócsoport tapasztalt. Valójában, ha az anyag rendelkezne évgyűrűkkel, az azt jelentené, hogy nem lehetett volna Noé bárkája! A LIFE magazinban publikált – az expedíció részleteit taglaló – cikk olvasását követően, Ron ellátogatott erre a területre. Ez ugyanis nagyon felkeltette az érdeklődését, és úgy határozott, hogy ez a szerkezet megérdemel további vizsgálatokat azt illetően, hogy valóban lehet-e Noé bárkája.

6300 lábbal (kb. 1920 m) a tengerszint felett feküdt, túl magasan ahhoz, hogy egy helyi árvíz bárkájának maradványa legyen. Több mint 200 mérföldnyire (kb. 322 km) található a legközelebbi tengertől. A kiterjedése megfelelt Noé bárkája bibliai leírásának 1 Mózes 6:15 alapján, és pontosan 300 sing hosszú volt (kb. 137 m).

A szélessége nagyobb volt, mint amiről a Biblia említést tesz, mert a bárka oldalai kiszélesedtek, ami el is várható egy ilyen idős bárkától.

Az évek során különféle vizsgálatokat és teszteket végeztek a területen Ron Wyatt, és tőle független kutatók egyaránt, melyek bizonyítják, hogy a felszín alatt egy ősi bárkaszerkezet található.

Az eredmények bizonyítékok széles választékát tárják elénk, túl sokat azonban ahhoz, hogy ezeket itt részletesen taglaljuk, de kérjük, hogy további információkért tekintse meg a következő, linkeket tartalmazó oldalt: https://www.covenantkeepers.co.uk/links.htm , különös tekintettel az Ark Discovery oldalára. A területen végzett vizsgálatokról az alábbi eredményeket jegyezték fel:

Fémszegecsek százait találták meg a területen, melyekről a laboratórium az alábbi jelentést tette: „Érdekes megjegyezni, hogy a feltehetően megkövesedett faanyag sokkal több szenet tartalmazott (1.9 %), mint a feltehetően megkövesedett fém”. Tehát az elemzés pontosan azt tárta fel, ami egy megkövesedett fadarabban (egykor élő anyag), – melybe megkövesedett fém alátétet és fémszegecset (nem élő anyag) ütöttek – megtalálható.

Emellett a bárka oldalát képező bordázat függőleges fagerendáit, valamint a fedélzeti gerendákat is beazonosították.

Ron Wyatt kiásott egy fedélzeti gerendát, melyről be is igazolódott, hogy egy többrétegű, megkövesedett fadarab.

A csónakszerű formán kívül eső talaj 1.88 %-os széntartalmat mutat, míg a forma belsejéből vett minták 4.95 %-os széntartalommal rendelkeznek, mely megfelel egy olyan – korábban élő – anyag jelenlétének, mint a korhadt, megkövesedett fa.

Kattintson ide jobb egérgombbal és válassza a „Megnyitás új lapon” funkciót az 1979-es laboratóriumi vizsgálat eredményének elolvasásához, mely igazolja a bárkán kívül eső talaj 1.88 %-os széntartalmát.

Kattintson ide jobb egérgombbal és válassza a „Megnyitás új lapon” funkciót az 1979-es laboratóriumi vizsgálat eredményének elolvasásához, mely igazolja a bárkában lévő 4.95 %-os széntartalmat.

A bárka emellett meglepően magas vastartalmat is mutatott. A teljes szervetlen szénmennyiség 0.0081 %, míg a teljes szerves szén mennyisége 0.7019 % volt, tehát majdnem százszor inkább szerves, mint szervetlen.

A bárkában továbbá egy megkövesedett címert és több ürülékmaradványt is találtak.

Finom ötvözeteket is felfedeztek a területen, melyek tartalmaztak vasat, alumíniumot, titánt, mangánt, vanádiumot és krómot.

Kattintson ide jobb egérgombbal és válassza a „Megnyitás új lapon” funkciót az egyes alkotóelemek százalékos előfordulásáról szóló laboratóriumi vizsgálat eredményének elolvasásához.

Kattintson ide jobb egérgombbal és válassza a „Megnyitás új lapon” funkciót a lehetséges oxidok százalékos előfordulásáról szóló laboratóriumi vizsgálat eredményének elolvasásához.

Kattintson ide jobb egérgombbal és válassza a „Megnyitás új lapon” funkciót a területről származó szegecs laboratóriumi vizsgálata eredményének elolvasásához, mely bizonyítja az alumínium és a titán jelenlétét.

A területen található fémek elhelyezkedése egy egymást keresztező vonalak sokaságából álló formát képezett, amely nem volt véletlenszerű. A Geophysical Survey Systems (Geofizikai Földmérő Rendszerek) alelnöke, Joe Rosetta szavait idézve: „Ez nem egy természetes tárgy. A visszaverődések túl periodikusan jelentkeznek ahhoz, hogy ez egy természetes felület legyen… Ilyennel sohasem találkozhatunk a természetes földtanban… Ez emberi alkotás, bármi is legyen ez.”

Ron Wyatt felfedezett több óriási horgonykövet is néhány mérföldnyire a területtől, melyeket feltehetően kidobtak, amikor a bárka megállt, ugyanis egy vonalban helyezkednek el a bárkával. Sok közülük rendelkezik nyolc – a horgonykőbe faragott kereszttel –, mely a nyolc, bárkán lévő embert jelképezi, és azt sugallja, hogy a korai keresztények hitük szempontjából fontosnak tartották ezeket a horgonyköveket.

A török kormány a török régészek tanácsára hivatalosan is „Noé bárkájának” nyilvánította a területet.

A bárka maradványai – megőrizvén a csónakszerű formát – a Google Earth-ön is megtekinthetők a következő linkre történő kattintással: https://goo.gl/maps/qeE35 , ahol az alábbi kép tárul elénk: